Otto Von Schirach – Oozing Bass Spasms (2008)

Ismét egy zeneileg beazonosíthatatlan előadó. Otto legutolsó, 2008-as albumát, még három másik korong előzte meg, én csak ezt és a 2006-os lemezt tervezem bemutatni. Mi ennek az oka? Az első kettő, hüm, hogy is mondjam, kevésébé kiforrott és emészthető stílusa miatt, még nekem is sok esetben furának bizonyult. (Feltöltöttem azokat is, kérésre küldhetek linket!)
De, most essék szó a tartalomról is. Az ember mit is várhat el egy olyan előadótól, aki már nálunk is megfordult a Szigeten, nem kis sikerrel előadta számait, és persze riportot is adott a kedves nézőknek. A videót meg is találjátok ITT, mondom, csak saját felelősségre, nem a megszokott stílusú beszélgetés lesz!
Schirach fellépett már a Warehouse Project keretein belül, ahol külön Aphex Twin meghívására játszott. Aki kicsit is jártas a stílusokban, az tudhatja, ez mekkora elismerés egy előadó számára.
A trackek közül több kedvencem is van, bármikor szívesen meghallgatom őket, név szerint, a Magnetic rave headache, aminek cseppet sem bíztató címe, bizony a szám hangulatára is kihat. Dance like a hoe szövege elég sokat sejtet, aztán kapunk egy adag basst az arcba, és egy még betegebb dallamot. Tovább nem is elemezném a számot, majd megteszi saját maga. Végül, egy kicsit eltérő hangulatú dalocskára is felhívnám a figyelmet, a Romance in the club, lényegében eltér, a kiabálós, néha breakcore-ba átcsapó, hörgős dalok vonalvezetésétől. Ez talán a közreműködő személyének köszönhető, de részemről egyáltalán nem negatív értelemben vett dolog.
Tehát, ha úgy érzed kéne valami igazán beteg, de mégis egyedi és igényes, akkor szépen kattints IDE!

Jaja, őt elég nehéz besorolni néha. Amolyan hardcore gabber-breakcore~ szerűség
.
Amúgy nekem nem igazán jön be ez az album. A Maxipad sokkal jobb.